A szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 1. § (1) bekezdése szerint: „a folyóvizekben (folyók, állandó és időszakos vízfolyások, holtágak) és állóvizekben (mesterséges és természetes tavak), továbbá vízi létesítmények (csatornák) vizében (a továbbiakban együtt: szabad vizek) fürödni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá, illetve külön jogszabály szerint kijelölt fürdőhelynek minősülnek.
A BM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint tilos fürdeni az alábbi helyszíneken:
- hajóútban;
- hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek 100 méteres körzetében;
- vízlépcsők és vízi munkák 300 méteres, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek 100 méteres körzetében;
- kikötők, úszóműves kikötőhelyek, úszóműállások, hajóhidak, veszteglőhelyek, vízisportpályák, vízi repülőterek és hajókiemelő berendezések területén és 100 méteres körzetében;
- egészségre ártalmas vizekben;
- a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben;
- vízi jármű kísérete nélkül a Balaton Somogy megyéhez tartozó területén, a parttól 1000 méternél, Veszprém és Zala megyéhez tartozó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra, valamint a Tisza-tó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra;
- éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve ha a vízfelület megvilágított, és legfeljebb a mély víz határáig;
- ahol azt tiltó tábla jelzi.”
A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazza a tavainkon, folyóvizeinken kijelölt fürdőhelyekre vonatkozó előírásokat, melyek biztosítják a megfelelő minőségű fürdővizet és a fürdőzők számára a biztonságos fürdőzést.
A Korm. rendelet 2. § a) pontja alapján a természetes fürdővíz a felszíni vizek minden olyan eleme, amelyek használatát a fővárosi és megyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) fürdési célra engedélyezte (a továbbiakban: fürdővíz), és amelyre nem áll fenn a fürdés állandó hatósági tilalma.
A 2. § b) pontja szerint természetes fürdőhely fürdési célra engedélyezett víz és a hozzá tartozó vízparti terület (a továbbiakban: fürdőhely).
Természetes vizeinkben csak ott szabad fürödni, mely rendelkezik a fenti engedéllyel.
Az NNGYK térképes felületén megkereshető az összes engedélyezett fürdőhely, annak a legutolsó éves fürdővíz minősítése (kiváló, jó, tűrhető, kifogásolt), valamint a legfrissebb fürdővízminta eredményének értékelése (megfelelő/nem megfelelő) a mintavételi dátum feltüntetésével:
A fürdővíz használatának engedélyezése során a kormányhivatal meghatározza a fürdési idény tartamát is, mely egy adott időszakra vonatkozik napszaktól függetlenül.
A fürdőhely üzemeltetésének szabályait a Korm. rendelet 7. melléklete tartalmazza. Ennek 7. pontja alapján a fürdőhely területén a fürdési szezonban horgászni nem szabad!
A horgászati tilalom napszaktól függetlenül a teljes fürdési szezonra érvényes.
Fenti jogszabályi rendelkezést, azaz a fürdőhelyeken a horgászat tilalmát, az alábbi közegészségügyi és környezetvédelmi szempontok támasztják alá.
A horgászati tevékenység során, különösen az etetés és csalizás révén, jelentős mennyiségű szerves anyag és tápanyag juthat a vízbe, ami lényegesen befolyásolhatja a vízminőséget:
- Szervesanyag-terhelés és oxigénhiány: az etetőanyagok (pl. kukorica, pellet, magvak) és a fel nem használt csalik szerves anyagokat Ezek a vízbe kerülve bomlási folyamatokon mennek keresztül, melyek során oxigént fogyasztanak a vízből. Különösen a sekély, kevéssé átöblített természetes fürdőhely részeken ez helyi oxigénhiányhoz vezethet, ami káros a vízi élővilágra, beleértve a halakat is.
- Tápanyagdúsulás (Eutrofizáció): a szerves anyagok lebomlása során nitrogén és foszfor vegyületek szabadulnak fel, amelyek ideálisak az algák és vízi növények növekedéséhez. Ezen tápanyagok koncentrációjának növekedése a természetes fürdőhely vizében eutrofizációhoz, azaz a víz tápanyagdúsulásához vezet.
- Algavirágzás: az eutrofizáció közvetlen következménye az algák, különösen a cianobaktériumok (kékalgák) elszaporodása. A tömeges algavirágzás esztétikailag rontja a víz látványát (zöldre, opálossá válik), csökkenti az átlátszóságot, és számos negatív ökológiai hatással jár.
- Toxinok kibocsátása: egyes cianobaktérium fajok toxinokat (cianotoxinokat) termelhetnek, amelyek rendkívül veszélyesek lehetnek az emberre (bőrirritáció, allergiás reakciók, emésztőrendszeri panaszok, súlyosabb esetben idegrendszeri tünetek) és az állatokra (pl. halpusztulás).
- Üledékfelhalmozódás és fenékiszap: az etetőanyagok és a bomló szerves anyagok lerakódhatnak a mederfenéken, növelve az üledékréteg vastagságát és az iszapfelhalmozódást, ami tovább rontja a meder ökológiai állapotát, és felszínre kerülve fürdésre alkalmatlanná teheti a vizet.
- Kellemetlen szagok: az anaerob bomlási folyamatok során (oxigénhiányos környezetben) kellemetlen szagú gázok (pl. hidrogén-szulfid) keletkezhetnek, ami a fürdőzők számára zavaró lehet.
A vízminőség romlásán túl a strandokon történő horgászat közvetlen veszélyeket és kényelmetlenségeket is jelenthet a fürdőzők számára:
- Fizikai sérülések: a horgászfelszerelések, mint a horgok, damilok, ólmok, közvetlen fizikai sérüléseket okozhatnak a fürdőzőknek, különösen a gyermekeknek. A horog által okozott sebek súlyosak lehetnek, fertőzésveszéllyel járnak.
- Higiéniai kockázatok: a partra sodródócsalimaradékok illetve az esetlegesen a vízben maradt damilok és horgok higiéniai és környezetvédelmi problémát
- Élményromlás és konfliktusok: a horgászati tevékenység, különösen a zsúfolt fürdőhelyeken, konfliktusokhoz vezethet a fürdőzők és a horgászok között. A fürdőzés élményét jelentősen rontja a vízben úszó alga, az etetésből származó zavaros víz, vagy a kellemetlen szagok.
- Közegészségügyi kockázat az algavirágzás miatt: az algavirágzás során termelődő toxinok a fürdővízzel érintkezve (nyelés, bőrrel való érintkezés) allergiás reakciókat, bőrirritációt, szemgyulladást, emésztőrendszeri és légzőszervi panaszokat okozhatnak. Súlyos esetekben neurológiai tünetek is felléphetnek. Emiatt a hatóságok gyakran fürdési tilalmat rendelnek el algavirágzás esetén.
Fentiek alapján megállapítható, hogy a kijelölt fürdőhelyeken történő horgászat komoly környezeti és közegészségügyi kockázatokat rejt magában.
A szervesanyag-bevitel és a tápanyag-kibocsátás hozzájárul a természetes fürdővíz minőségének romlásához, az eutrofizációhoz és az algavirágzáshoz. Mindez nemcsak az ökoszisztémát terheli, hanem közvetlenül veszélyezteti a fürdőzők egészségét.